Eszti Szappanszertár / Eszti's Soap Storeroom

A legutóbbi diószappan egészen jó lett már. Selymes hab, finom illat, kellemes hatás. Úgy akartam ebbe egy kis izgalmasságot belevinni, hogy az elért tulajdonságok megmaradnak.
A kakaóport választottam. A szappanba került kakaóvaj is extra ápolóként, a kakaópor ezzel harmonizál. Emellett eszembe jutott jónéhány finom süteményrecept (kezdjük a zserbóval, folytassuk bármilyen diós-csokoládés édességgel), ahol a dió és a kakaó nagyon jó barátságban vannak. :)

Így aztán a diószappan masszája az eddig legjobban bevált recept szerinti, van benne
- diólevél és orvosi kamilla főzet
- diólevéllel érlelt (macerált) olívaolaj az alapolajok között
- extra ápolóként shea vaj és kakaóvaj
- illatát isteni friss, citromos 100%-os kubeba illóolaj adja

A szappanmassza egy kis részét 1 teáskanálnyi holland kakaóporral kevertem ki, és az általam "öntéses" technikának nevezett módszerrel került a már formában lévő masszába.
Ez a technika nagyon egyszerű, és teljes meglepetés, milyen eredményt k…

Pár héttel ezelőtt kimentünk a "vadonba", kökényt és csipkebogyót szedni. A csipkebogyóból a szárítás mellett természetesen jutott némi egy üvegnyi olívaolajos áztatásba is, melytől az olaj igazán szép narancsos árnyalatot kapott, illetve kár, hogy nincs szagos internet, így nem tudom megmutatni, milyen isteni friss csipkebogyó illata lett.

Emellett vállalkoztam egy igazán rabszolgamunkának is felfogható dologra, szedtem ugyanis néhány igen érett bogyót is, azzal a szándékkal, hogy a csipkebogyó húsát is beleteszem majd egy adag új szappanba. Aki már próbálta valaha is azt a sziszifuszi munkát megvalósítani, hogy azt a csekélyke húsanyagot a vékony héj és a hihetetlenül szőrös-szúrós magok közül a lehető legtisztább állapotban kiszabadítja és összegyűjti, az értheti, hogy miért gondolom azt, lehet hogy ez volt az első és utolsó ilyen beltartalmú szappan, amit készítettem... :) A kinyert csipkebogyó húst desztillált vízzel hígítottam, gyönyörű narancssárga folyadék lett, ez m…

A hideg eljárásos szappankészítés során tapasztalható, hogy a szappan tetejére – de akár az egész külső részére – vékony rétegben fehér lerakódás / kiválás telepszik.
(Nem azonos azzal, amikor nem takargatjuk be a formát, és a szappan túl hamar történő kihűlésével "megfázik", azaz a szappan törik, morzsálódik. Itt elméletileg minden a nagykönyv szerint zajlik.)
Ez a jelenség / probléma engem elég régóta foglalkoztatott, és őszintén bosszantott is. Ráadásul meg voltam győződve róla, hogy az én hibám, hogy biztosan valamit rosszul csinálok. És szabályos bűntudatom volt, amikor vizes szivaccsal törölgettem a szappankáim tetejét, hogy csalok, mert el akarom tüntetni a bénaságom nyomát... végül arra jutottam, inkább csak hülye vagyok, mert ennyi erővel utána is lehetne nézni, mi ez, és mit lehet tenni vele. :) Az okosabb szappanos honlapokról informálódva, ez egy természetes velejárója a szappankészítésnek, a még friss szappanmasszában az elreagálatlan lúg lép reakcióba a levegő…

A múlt hétvégén elkészült a téli sorozat tervezetten utolsó darabja - valami kékesen csillogót képzeltem el, friss téli illatokkal vegyítve.
És kipróbáltam végre az ún. öntött mintázási technikát (én legalább is így hívom), ami gyakorlatilag abból áll, hogy az alapmasszából kiveszünk egy-egy kisebb adagot és színt adunk neki, majd az alapmassza formába öntése után szép magasról hosszanti irányban oda-vissza határozottan belecsurgatjuk a színes adagokat. Ezt pl. Celine-néligen gyakran látom, bámulatos mintázatú szappanokat tud így produkálni.

A megálmodott szappan tehát a teljesen bevált alapmasszából készült, egyenlő arányban hidegen sajtolt olívaolaj és napraforgóolaj, kókuszvaj és pálmavaj, a folyadék-alapja sima desztillált víz. Extra ápolóként került bele mandulaolaj és ricinusolaj (dúsabb habot kívánva elérni), illóolajok pedig levendula, eukaliptusz és cédrus.
A színezésnél a nagyobb adag szappanhoz került egy fél mokkáskanálnyi, előre vízben kikevert titánium-dioxid, a két kise…

A szappankészítő tanfolyam után a Mézes Kamilla-Körömvirág szappan volt az első, amit  otthon, egyedül elkészítettem, és azóta is az egyik legkedvesebb szappanom.



Kinézetben van némi fejlődés...
Pár gondolat, ami a készítés során a tapasztalataimból ered:

mézes-méhviaszos szappanról van szó, így a túlmelegedés veszélye fennáll. A formába kerülés után a szappantömb felügyeletet igényel, a zselésedés és a túlmelegedési szakasz általában kb. 4-6 órával később kezdett jelentkezni (látszik a zselésedés, és enyhén fel is púposodik a massza közepe), ilyenkor az segített, hogy hűtőbe tettem, akár többször is 10-15 percre a tömböt, így próbálva szabályozni a hőmérsékletet. Ez eddig bevált. gyógynövényt lehet a masszába keverni, friss állapotában (bár így bebarnul), szárított és őrölt formában csak nagyon keveset javasolnék. A második adagba például túl sok kamillát tettem, az illata remekül érződött, de használatkor kellemetlenül dörzsölte a bőrünket. Ha a tetejére kerül, szépen díszít, de felv…

Van egy "kincses" füzetem, egy szappankészítési napló. Ebbe kerül minden elkészített adag pontos receptje, dátumokkal, kiegészítésekkel, amolyan házi dokumentációs gyűjtemény.


Így mindig tudom, a szappanokba mi került, bármikor újra ugyanúgy elkészíthetem őket, és ha valami nem sikerült, hát az is ott van, emlékbe...

Mellesleg az én véleményem az, hogy a szappankészítés ahhoz azért elég bonyolult folyamat, hogy csak úgy, fejből lehessen nyomni. Nem "érzésre" készülnek, mint az őseink idejében, a mai (divatos? elvárt? szokásos?) eljárásrend pontos és ellenőrzött számításokon alapul, hobbi-szappankészítőként is ez a minimum, hogy mindennek nyoma van.


Az első bejegyzés március 30-i. Azóta már a hétvégén a 47-dik szappan adag készült el... :) Mennyi sok szép szappan! És mennyi tapasztalat...
És - még mennyi van előttem! Ez a legjobb :)