"Luxus Diószappan" / "Luxury Walnut Soap"

A dió, a dió... szinte mindenki udvarában áll egy - már maga a fa is csodás és mitikus, több része is gyógyhatású, az arany dióbél meg olyan finom csemege!
A diószappanból, amióta csak  készítem, mindig kér valaki az ismerősök közül. De variálgatom, mindig másmilyen mintázással készül, és tény, hogy még nem találtam meg az állandó külsőt neki. (Talán nem is kellene kínlódni a mintával, mert a szappanmassza önmagában is szép melegbarna színt ad, csak valami illendő pecsétet készíteni? ... nos, még az is lehet!)

Ami fontos eddig benne, a nyár közepén gyűjtött diólevéllel házasított és hetekig érlelt olívaolaj, illetve a szárított diólevélből egy karakteres főzet. Most először maga a finom dióbél is belekerült: pár aranybarna szemet diódarálóval finomra daráltam, majd kőmozsárban, óvatosan adagolt pár kiskanál kihűtött diólevél-főzettel pépessé kevertem. Friss diókrém lett, benne a dióolaj, az ásványi anyagok, a vitaminok, hmmm..
(Aki szeretne kiművelődni a dió csodálatos tulajdonságaiból, szeretettel ajánlom neki Orosz Péter: Könyv a dióról című online tudásgyűjteményét - valami szenzációs!)
A szappanban meglepetés luxus összetevők még a gondolatnyi házi joghurt és némi organikus sheavaj, az illatát pedig keserűmandula illatolajtól kapta.
Szóval kérem, ilyen gazdag szappant kreálni már szenvedély! :)
Íme az eredmény, ugye gyönyörű:


A mintát átrajzoltam glicerinnel kevert arany csillámporral:


És a legújabb s.k. szappanpecsét műgyantából:





Megjegyzések