Emellett vállalkoztam egy igazán rabszolgamunkának is felfogható dologra, szedtem ugyanis néhány igen érett bogyót is, azzal a szándékkal, hogy a csipkebogyó húsát is beleteszem majd egy adag új szappanba. Aki már próbálta valaha is azt a sziszifuszi munkát megvalósítani, hogy azt a csekélyke húsanyagot a vékony héj és a hihetetlenül szőrös-szúrós magok közül a lehető legtisztább állapotban kiszabadítja és összegyűjti, az értheti, hogy miért gondolom azt, lehet hogy ez volt az első és utolsó ilyen beltartalmú szappan, amit készítettem... :)
A kinyert csipkebogyó húst desztillált vízzel hígítottam, gyönyörű narancssárga folyadék lett, ez ment a lúg-alapba.
A szappan tehát az alap olajokban csipkebogyó-macerátumos olívaolajjal, a folyadék-alap csipkebogyó hússal készült, az illatosítás pedig narancs-geránium-rózsa illóolaj keverékéből áll.
A színe persze nem narancssárga, a lúgoldat igencsak barnás-bordós lett, és a szappan is egy enyhe tejeskávé barnából mély bordó színre változott a formából kivétel után.
A tetején egy kis extra díszítés, egy pici szappanmasszát titánium-dioxiddal világosítottam, pöttyökben tettem a massza tetejére, és fogpiszkálóval ívet húztam a pöttyökből.
(Hát... már eléggé kötött a massza, nem terült el és simult bele olyan szépen. Inkább olyan, mintha sok kismadár tisztelte volna meg...)
Decemberben már élvezhető is a csodálatos bőrápoló hatása, legalább is ezt várom tőle.
