És kipróbáltam végre az ún. öntött mintázási technikát (én legalább is így hívom), ami gyakorlatilag abból áll, hogy az alapmasszából kiveszünk egy-egy kisebb adagot és színt adunk neki, majd az alapmassza formába öntése után szép magasról hosszanti irányban oda-vissza határozottan belecsurgatjuk a színes adagokat. Ezt pl. Celine-nél igen gyakran látom, bámulatos mintázatú szappanokat tud így produkálni.
A megálmodott szappan tehát a teljesen bevált alapmasszából készült, egyenlő arányban hidegen sajtolt olívaolaj és napraforgóolaj, kókuszvaj és pálmavaj, a folyadék-alapja sima desztillált víz. Extra ápolóként került bele mandulaolaj és ricinusolaj (dúsabb habot kívánva elérni), illóolajok pedig levendula, eukaliptusz és cédrus.
A színezésnél a nagyobb adag szappanhoz került egy fél mokkáskanálnyi, előre vízben kikevert titánium-dioxid, a két kisebb adaghoz pedig kék és világos arany mica por.
A tetejéhez hagytam egy csipetnyit a keverőtálban, hosszanti csíkokban és nagyobb pöttyökben elrendeztem a tetején, és jöhetett a díszítgetés-kavargálás az evőpálcikával. Nem lett rossz... :)
Másnap azért már estefelé igencsak izgultam. Még az a 24 óra is milyen keservesen telik néha... reggel a formából már kivettem, de még elég lágy volt, így ott kellett hagynom még "szikkadni" napközben a munkapulton.
Úgy láttam, a kék színt azért átalakította a lúg. Jóval fakóbb lett (de olyan "barátságosan visszafogott").
Este az igazság pillanata - sokkal szebb lett, mint amire számítottam!
