Kecsketejes sószappan van, akkor joghurtos sószappan is lehet, igaz?
És végre kipróbáltam egy olyan megoldást, amiről ezer éve olvastam, de megjegyeztem, mint szuper ötletet, a tej(félék) szappanba kerülésének másik módjáról.
Amiről szó van, az ún. "Milk in Oil", azaz a "tejet az olajba" módszer.
Amanda Griffin Lovin Soap blogján, a kender tejjel készült szappanjánál (hogy mik vannak! :)) és a kecsketejes szappanjánál is van egy csodálatos leírás, miszerint
- kb. fele tej(féleség)- fele víz adja a szappanhoz szükséges folyadék-alapot
- a kimért lúgot csak a vízben oldja fel (ugyanúgy jeges hűtőfolyadékkal)
- az előkészített, megfelelő hőmérsékletre beállított olajokhoz adja a tejet
- ezután pedig a feloldott lúgot és már készülhet is a szappan a szokásos módon
Mi az előnye ennek a módszernek? Nem kell lefagyasztani a tej(féléket) a lúgoldáshoz.
Hátránya? Fennáll a veszélye a tejcukor-tartalom karamellizálódásának, és a túlmelegedésnek? Én egyiket sem tapasztaltam.
A múltkori sószappant készítettem elő tehát, a folyadék-alaphoz pedig 44-56% arányban a joghurtot és a desztillált vizet.
Tehát az elkészítés csak annyiban más, hogy kevesebb a víz, amiben a lúgot oldjuk, így nagyon oda kell rá figyelni. A hűtőhideg joghurtot pedig az olajokhoz kevertem, közvetlenül a lúggal való összeöntés előtt.
Még belekerült a himalája só, némi illat (narancs, geránium és levendula - nagyon fini!),
a tetejére rózsaszín agyag és zöldárpa por - a díszítés majdnem katasztrófa lett, egy technikai malőr okán, egy másik posztban majd elmesélem. Azért sikerült egész kellemesre megmenteni.
És öt órával a formába kerülés után óvatosan kiszedtem, és szépen felszeleteltem a még meleg, kissé vizes, de már eléggé megszilárdult tömböt.
p.s. Az első sószappanom, ami habzik... :) Szuper!