Az idők során a Hippikávés-s szappanom átalakult. Az elválasztó kakaós vonalat elhagytam, mert
mindig ott tört ketté a szappan használat közben. Az eredetileg eukaliptusz
illat is mentára cserélődött.
Amúgy ugyanolyan „előfeltételes” szappan maradt, ami elsőre
is volt. Kell, hogy legyen hozzá egy-két evőkanálnyi kávés szappanforgács, és
friss szappangolyók, ezek nélkül nem lesz. Viszont olyan egy hálás kis szappan,
sok finom habbal és különleges illattal, hogy megéri szöszölni vele.
A kávés szappanforgácshoz még anno készítettem fél adagnyi
őrölt kávés szappant, amit érés után lereszeltem, és bezacskózva a hűtőben
lakik, várja a sorát. A golyók mindig
akkor készülnek, amikor diószappant öntök, és a levágott széleket darabolom fel
és gömbölyítem. Így adja magát a sorrend: ha diószappan készül, utána pár
nappal golyós-mentás is. J
Az alaprecept most egy kísérleti arány: 150 gr kókuszolaj,
150 gr házi sertészsír (mert szerencsére kaptam sokat) és 200 gr napraforgó
olaj. Lecseréltem a pálmaolajat, és működik, nem látszik/érződik a
végeredményen, szépen átalakul és ugyanúgy szappan lesz ebből is.
Továbbá a massza kap oldott selymet (lágyabb és krémesebb
hab), cukrot (több hab) és sót (keményebb szapi) a folyadék mellé, az olajok
plusz ricinusolajat (krémesebb és több hab) és nátrium-laktátot
(avasodás-gátlónak).
Az illata a Behawe-s „SweetPeppermint”, azaz édes menta illat – nagyon szeretem, nem erős borsmenta,
inkább olyan, mint egy mentolos cukorka.
Mielőtt a masszát a formába öntöm, a kibélelt forma szélén
beosztásokat jelölök meg, és igyekszem a golyókat azok szerint belepotyogtatni,
hogy felvágáskor a golyók kb. felezve legyenek és a szappan képe mutatósabbá
váljon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése